I. Tata a lovak városa is volt a XIX. században

A Vadász és Versenylap 1886. Márciusi számában a kétnapos látogatás során tapasztalt élményeket írja le az újságíró és természetesen azt is, hogy ez a sok látványosság kinek köszönhető.

Ez nem másnak köszönhető, mint Esterházy Miklósnak (Count Nicky), akinek nevét, sikereit, tevékenységét, tatai lóversenyek létrehozásának tényét a szocialista történetírás rendesen elhallgatta.

Ennek oka nemcsak grófi származása, hanem anyai ágon félig német születésű is volt. 1837-ben Londonban született, édesanyja Maria von Plattenberg Mietingen grófnő volt, akivel Esterházy Miklós a gyermekkorát német területi birtokukon töltötte. Később életét már megosztotta Nordkirchen és Tata között. 1870-ben már Európa legjobb „úrlovasának” számított és 27 díjlovaglást nyert meg. Lovak iránti szeretetét apjától örökölte, akinek főként vadászlovai voltak.

Esterházy Miklósnak akkoriban 25 lova volt. Az említett újságcikk szerint az Öreg-várban a földszinten a régi bolthajtások között főleg versenylovak voltak. A cikk szerint ez idő tájt Esterházy Miklós lovainak nagy része még Nordkirchenben van. Az újságíró a barokk kastélyba is ellátogat, ahol az ifjú gróf ez idő tájt lakik, itt sorakoznak azok a tiszteletdíjak, amelyeket az ifjú gróf nyert el a lovaglásával. 1874-ben a bécsi Jockey Club elnöke lesz, amelynek szabályzatát a Magyar Lovaregylettől vette át, ahol 1876-ban taggá is választották. 

1878-ban rész vett a párizsi Világkiállításon, ahol Magyarország 56 lóval nyert aranyérmet.

Saját lovai 1872. és 1882. között a legnagyobb díjakat nyerték meg, 360 ezer Forint értékben. Nagy érdeme volt abban, hogy a várost az újságíró a következők szerint írja le: „A város vonzó és jó helyen van, kitűnő a vasúti összeköttetése, élénk, bőséges a piaca, jó a víz, pompásak az idomítópályák, árnyas, szélvédettek voltak, gyönyörű tó és jó szálloda biztosítják a jó közérzetet.”

Esterházy Miklós arra is rájött és ezt többször ki is nyilvánította, hogy a magyar lóversenyzés lehetőségei ennél sokkal nagyobbak, számára a tatai lóversenyzés lehetőségei voltak a legfontosabbak. Sajnos csak egy 1906-ból származó festmény őrizte meg számunkra a lóversenypálya és a tréningtelep szépségét. Ma csak szép fasorának szépségét ismerjük. A lelátó terveit az ismert művész, Jókai Mór veje, Feszty Árpád készítette. A vízvezetékek tervezéséhez Henry Milne angol származású híres trénert kérte fel. A lelátó elhelyezése, a versenypálya méretei, szépsége egy kicsi, de a vidéki igényeknek, a nagy terület szépségeinek, a leírások érdekességeinek felelnek meg. A lelátó mellett sajnos csak a régi fasor maradt meg, a többi épületről csak leírásokat találunk, mint a pezsgőgyár vagy az éttermek. Az egészséges víz párája miatt az idomítópálya is kiválóan alkalmas volt a lovak téringezésére. 

A közelben kialakított állomás pedig remek lehetőség volt a terület megközelítéséhez. A lóversenypálya 2000 méter kerületű és 600 méter lefutása van.

A verseny a következő számokból állt:

  1. Megyei négyéves paripaverseny
  2. Lótenyésztő megyei gazdák versenye
  3. Komárom megyei handicap
  4. Tóvárosi díjlovaglás
  5. Tatai díjlovaglás
  6. Gátverseny

1886-ban színházat is kezd építeni Esterházy Miklós, Fellner és Hellmer kiváló színházépítők tervei alapján. Mindezek miatt nagyon sok támadás érte, pedig a magyar színházak és színészek szereplésére is nagyon sok támogatást gyújtott. 

Esterházy Miklós tatai tevékenységéről, a lóversenyekről a következő cikkben még részletesebben fogunk beszámolni.

 

Dr. Szatmári Sarolta
muzeológus,
a Magyar Mezőgazdasági Múzeum volt főigazgató-helyettese

I. Tata a lovak városa is volt a XIX. században
I. Tata a lovak városa is volt a XIX. században