• strict warning: Declaration of views_handler_filter::options_validate() should be compatible with views_handler::options_validate($form, &$form_state) in /var/www/tatailovas.hu/www/sites/all/modules/views/handlers/views_handler_filter.inc on line 599.
  • strict warning: Declaration of views_plugin_style_default::options() should be compatible with views_object::options() in /var/www/tatailovas.hu/www/sites/all/modules/views/plugins/views_plugin_style_default.inc on line 24.

Dióspuszta

1. Története a kezdetektől a II. világháború végéig

Magyarország legrégebben működő angol telivér ménesét 1912-ben alapította akkori birtokosa, - korának egyik legjelentősebb tenyésztő-szakembere - kinek köszönhetően 1913-ban megindult a tenyésztés. Célja a minőségi versenylovak tenyésztésén túl, idegen tulajdonban lévő kancák panziós tartása volt. A ménes első fedezőménje Falb volt, melyet Lesvárról hozott magával.

A ménes felvirágzását az I. világháború hamar megszakította, mely után átmenetileg az Olasz – Magyar Bank Rt. tulajdonába került. Vezetője a nagy lóversenyrajongó és jeles telivértenyésztő, volt, aki szép lassan megvásárolta a ménes részvényeit, amely így a saját tulajdonába került. Innentől számíthatjuk a ménes első aranykorát.

a párosításokat szakszerű elvek alapján állította össze, tenyészetében tökéletesen megvalósult a hármas követelmény: a vér, a küllem és a versenyforma. Továbbfejlesztette a ménest, amelynek összterülete újra növekedni kezdett, a csikós kancákat legeltették. Az idomításba kerülő évesek jártatására pályát és gyepes kifutókat létesítettek, a fedezőmének részére füves kifutókat, a téli jártatásra homokos karámokat alakítottak ki. A szálas és a szemestakarmányt saját maguk termelték meg. Dióspuszta kezdetben kis létszámú kancaállománnyal rendelkezett, nagy súlyt fektetett az importokra, legsikeresebb kancája mégis a belföldi Remény, a két kiválóság, Tempó és Már enyém anyja. Tamar volt ezen korai idők első meghatározó ménje, ő adta a ménes első derby nyerőjét, az 1929-es születésű Tempót.

Legjelentősebb importjait 1937-ben és 1938 decemberében hozta be , ekkor vette például anyjának hasában az 1942. évi Derby nyerő Botondot. Telivértenyésztésünk örök vesztesége, hogy e nagyszerű mén a második világháború forgatagában az összes általa vemhesített kancával együtt elveszett. 1943-ban Raphael volt a következő, aki elhozta a kék szalagot a ménesnek.

Dióspuszta a háború alatt ért fel a csúcsra. 1942-ben rekord összeggel, 480 ezer pengővel a tenyésztők között első volt. Az előkelő helyezést 1943-ban megismételte. Az anyakancák létszámát tekintve Dióspuszta nem magaslott ki a többi ménes közül.

-nak Dióspusztán kívül a másik elévülhetetlen érdeme a háború végi bombázások, az ostrom alatt tönkretett pesti versenypálya újjáépítése, a versenyüzem talpra állítása, és a versenyzés 1946. július 7-i újraindítása volt. Munkáját elvégezve visszaadta a miniszteri biztosságot, és a továbbiakban az Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos munkatársaként dolgozott.

-tól a II. világháború utolsó évében elkobozták, és állami tulajdonba helyezték a ménest. 1945. elején a ménes lovait Nyugatra hurcolták, csaknem a teljes állomány örökre elveszett. Arra, hogy a tenyészanyag milyen szinten lehetett, és micsoda értéket képviselt mindössze a néhány visszakapott ló eredményéből következtethetünk.

2. A II. Világháború után

Dióspusztán a tenyésztés 1946-ban indult újra a honvédség szervezésében. A Nyugatról visszakapott telivéreket itt összpontosították. 1950. után a Földművelésügyi Minisztérium irányította a ménest, a legkiválóbb kancaanyagot összpontosították ide, és az akkori idők legeredményesebb ménjeit telepítették a ménesbe, mint például Alcazar, vagy Blanc. Dióspuszta volt az ország főménese, a ménes lovai uralták a budapesti galoppversenyeket, és számos nemzetközi sikert értek el a bécsi és a német versenypályákon.

Bár az 50-es éveket sokszor negatív értelemben emlegetik, mégis az akkori nehézségek ellenére gyors ütemben gyarapodott a telivér állomány, javult a minőség is. Ezen időkben Dióspusztán közel 90 kancát fedeztettek. Ide osztották be Róbert Endrét, és valamennyi mént felülmúlva a legjobban foglalkoztatták. Puhaságára, amelyet ivadékainak többségére örökített, azonban nem voltak tekintettel.

1951-ben Szaladin nyerte a Magyar Derby-t. Az 1952-es év kiemelkedő lova egy szürke kanca, Tacskó volt, szintén derbynyerő. A következő évek a Dióspusztai ménes sikersorozatát hozták, 1954-ben Rubint szerezte meg a kék szalagot ménese számára, majd őt követte 1955-ben Roppant. 1956. Imi éve volt, aki nem csak a Magyar Derbyben aratott hatalmas diadalt, de Prágában, egy nemzetközi találkozón is fölényesen nyerte meg a két főversenyt. 1957-ben Almáriom, majd 1958-ban Mormota nyerte a Derbyt, 1959-ben pedig Indok szerzett további hírnevet és dicsőséget a ménesnek.

A ménesben rendkívüli figyelmet fordítottak a kancacsaládok tovább vitelére, de értékes import kancákat is elhelyeztek itt a 60-as években. Ilyen például Good Luck, melynek nevesebb leszármazottai Szerencsefi és Gyógyír, vagy Regény, Irokéz és Rege anyja. 1960-ban Hadnagy nyerte a Magyar Derby-t, a második helyezett Hadúr és a harmadik Huba is dióspusztai tenyésztésűek voltak, ’61-ben Frappáns nyerte a Derby-t, ’62-ben Babatündér.

Dióspuszta tehermentesítésére és a meddő kancák kezelésének céljából, a néhány kilométer távolságra fekvő Remeteségen újabb ménest hoztak létre. Ezt az első világháború előtt idomító helyként használták, de volt méncsikó telep is. A választott csikókat az anyaménesbe, Diósra vitték át további felnevelésre.

3. Bábolna fennhatósága alá kerülve

1962. január 1.-én, gazdasági okokra hivatkozva, a költségvetésből gazdálkodó méneseket a közelükben lévő Állami Gazdaságokhoz csatolták. A telivér ménesek (Kerteskő, Apátipuszta, Remeteség) tekintet nélkül a távolságokra, a Bábolnai Állami Gazdasághoz kerültek. Ide csatolták Dióspusztát is, ahol korszerű telivér ménest alakítottak ki.

1965-ben Libretto biztosan győzött Varsóban, majd megnyerte Bécsben az Austria Preis-t is. 1966-ban Didergő megnyerte a Müncheni 2000 m-es Preis von München-t, Nem Igaz pedig a Magyar Derby-t. Ő lett a ménes következő gyöngyszeme, amely a Magyar Derby kék szalagja mellé elhozta az Osztrák-, és a Bajor Derby babérkoszorúját is! Versenykarrierje befejeztével a Csehszlovák telivértenyésztést szolgálta e kitűnő mén.

A dióspusztai szakszerű felnevelés és a rendkívüli tartási körülmények híre a határokon túl is ismerté tette a ménest. Ennek következtében gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki külföldi, elsősorban osztrák tenyésztőkkel. A nálunk született csikókat a Magyar Méneskönyvbe jegyezték be, és másfél évesen innen vitték őket Bécsbe, a versenyistállóba. Gyakran előfordult akkoriban, hogy a kiváló körülmények miatt akár az Angliából, akár a Szovjetunióból importált évjárati csikókat továbbfejlődésre Dióspusztán helyezzék el. Ennek megfelelően karantén istállót is építettek, úgyhogy a külföldről érkező lovak első útja mindig ide vezetett.

1970-ben a Norbert nevű pej mén, az Osztrák Derby-ben szerzett előkelő második helyet, majd megnyerte a Magyar Derby-t, 1971-ben Isztopirin nyer Dióspusztának Derbyt, őt követi 1972-ben apai féltestvére, Immer, majd ’73-ban Anda, ’74-ben Íjász, 1978-ban Dimitrij. 1980-ban Andor nyerte a Magyar Derby-t, Hencegő pedig Stockholmban nyerte meg a Trearslöpning Cup 2000m-es versenyét.

Imperiál itt kezdte apaméni működését. Legjobb ivadékai ezekből az évekből a nemzetközi klasszis, később több országban keresett fedezőmén Immer és Isztopirin, a gyors Immunis és Gyógyír. A 60’-as évek fedezőménjei közül Imperiál és Seebirk hagy maradandót maga után, a 70’-es évektől Jolly Jet, Sky, Sir, és Telstar produkálták az élvonalbeli versenylovakat. 1982-ben Királyhágó Magyar Derby-t nyert, 1984-ben Kurázsi pedig megnyerte a szocialista országok versenyén a Bukarest Díjat. A ménest a 80-as évek elejétől vezette – ekkor már másodszorra került a ménes élére - aki egészen 2003-as nyugdíjazásáig volt a ménes élén.

4. Napjainkban a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok részeként

1991-től a hazai lóversenyzés tulajdonosváltása után a versenyzés helyzete válságossá vált, mely elhúzódott a lóversenyfogadás korlátai miatt, ezért a Bábolna Rt. 1998-ban visszaolvasztotta szervezetébe a Nemzeti Ménes Kft.-t, majd 2001-ben egyedüli alapítóként megalapította a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft.-t. Elsődleges céljuk, az Arab Ménes működése (telivér és Bábolnai Shagya-arab lovak tenyésztése) mellett, hogy Dióspuszta a telivér világában minden téren vezető pozíciót töltsön be. Az elképzelés az volt, hogy egy kb. 50 elit kancából álló ménest hozzanak létre, 50-60 lovat futtassanak Magyarországon és lehetőség szerint külföldön is. Az eladási és a versenyzési bevételekből pedig a gazdálkodást szeretnék jövedelmezővé tenni, és az importokat, fejlesztéseket finanszírozni.

A tenyésztésre fordított munka és energia meghozta gyümölcsét, és a ménes újra komoly eredményeket tud felmutatni. A legutóbbi évek dióspusztai derbynyerője Sir Khan, aki versenypályafutásának befejeztével fedezőménként a tenyésztés szolgálatába állt. 2002-ben Kegyúr méltán lett az Év Lova, megnyerte a Nemzeti Díjat, az Alagi Díjat, a Szent István Díjat és a St. Legert, második lett a Kincsem Díjban. Mabruk és Shaddad két és háromévesen is sorra nyerik a klasszikus futamokat

2003-ban a ménes élére -t nevezték ki, aki az állatorvosi feladatokat a ménesben már évek óta ellátta, őt 2004 szeptemberében követte 2005 májusáig, majd következett a vezetők sorában. A ménes vezetője 2008-ig , őt 2008 májusában Dénes Péter követte, aki ma is a ménest vezeti.

Jelenleg a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. Dióspusztai Angol Telivér Ménese a magyar lóversenyzés fontos része. A 2005-ös, 2006-os és 2007-es tenyésztési rangsorban az első helyen állt, megelőzte még a külföldi tenyésztésű lovakat is. A hazai pályán futó lovak közül a dióspusztai lovak nyerik a legtöbb díjat. A 2010-es fedeztetési szezonban az itt felállított fedezőmének Aple Louro, En Passant, Galvanise, Noble Law, Kegyúr, Kancellár, Shaafi és Lidohill.

A törzskanca állomány visszavezethető a régi háború előtti magyar kancacsaládokra, a II. világháború után behozott import családalapító kancákra, valamint az utóbbi évtizedekben Angliából vásárolt kiváló versenyteljesítményű kancákra. Az anyakancák közül külön említést érdemel például a Star-családból Star Line, aki Shaddad, Szamuráj és Skorpió anyja; Imperiál leánya, a River vérét továbbvivő Ritmo, akinek teljes testvérétől származtatható a Derbyt nyerő Rodrigo, Rodolfo és a CECB Classicot nyerő Road Runner. Valamint Kegyúr anyja, Kátyú, és a 2003-as Kancadíj nyerőjének, Megmondtamnak anyja Murva, hogy csak néhányat emeljünk ki.

A ménes területe jelenleg több mint 300 ha, a csikós és vemhes kancákat, az üresen álló kancákat, valamint az éves csikókat is több hektáros karámokban legeltetik, a mének homokos kifutókba járnak ki. A ménesben található 4 tenyészkancaistálló, 1 két részből álló tenyészménistálló - melynek közepén a fedeztetési teret alakították ki – 2 mélyalmos futóistálló a választási és az éves csikók részére, 1 versenyló istálló, 1 istálló az egyéb besorolású lovaknak és 1 karanténistálló. A fedeztetési idény február elejétől június végéig tart, a fedeztetés természetes úton történik, mivel az angol telivér fajtában nem megengedett a mesterséges termékenyítés, és a versenytechnikai szabályok miatt az év első felére kell időzíteni az elléseket. A ménesben lehetőség van panziós tartásra, amely a fedeztetés, igény esetén az elletés, csikónevelés, tréningezés idejére szól.

A ménes lovainak jelenlegi létszáma 150-170 körül ingadozik, 2007-ben 54, 2010-ben 44 tenyészkanca volt. 2010-ban pedig 32 csikó születése.Jelenleg 8 tenyészmén van a ménesben, és kb. 65 versenyló melyeknek egy része Alagon (2 trénernél) van elhelyezve tréningben, a másik részét Dióspusztán edzik.