Magyar lovaregylet

(Jockey-Club), Budapesten székelő testület, melynek főcélja, hogy lóversenyek rendezése s az ott elnyerhető díjak által a tenyésztőknek ösztönzést nyujtson minél jobb, nemesebb lovak nevelésére. Ámbár a lóversenyekből semmi fajta ló nincs kizárva (s tényleg jó félvér lovak is részt vesznek egyik-másik versenyben), mégis leginkább az u.n. angol versenylovak futnak, ezek tenyésztése s versenyeken kipróbálása (helyesebben a trainig) által keményebb, acélosb lóanyagot előállítani, s ezekkel a hazai jobb fajta lovakat párosítva az országos lótenyésztést általában erősítni, nagyobbítni, nemesíteni a főcél. A M. 1827. alakult Széchenyi István gr., Károlyi Lajos gr., Hunyady József gr., Wesselényi Miklós br. és kortársaik kezdeményezésére. Tagjai száma 160-170 közt változik. Az egyesület összes jövedelmeit (tagdíjak, alapítványi kamatos s a versenyek jövedelmei) díjakra adja ki, ugy hogy 1896-ra nem kevesebb mint 1290000 koronára rúgó díjakart irt ki, melyek szétoszolnak a budapesti, tátralomnici, tatai, alagi, siófoki stb. versenyhelyekre; a két utóbbi helyen ugyan a kebeléből alakult urlovas-szövetség rendezi a versenyeket, de a pályák épitését s a versenyek dotálását a M. adta. Ez újabb versenyhelyek teremtése által a hazai fürdőhelyek megkedveltetésére és emelkedésére nem kis mérvben hat. A sok és nemcsak nagy versenydíjak adhatása mindinkább ösztönzést ad a telivér lótenyésztésre, ugy hogy mai napság Magyarországon s a vele szövetségben levő ausztriai tartományok pályáin körülbelül 700-750 versenyló fordul meg; aztán az 50000, 100000 koronás nagy díjak elnyerése lehetővé teszi, hogy Angliából elsőrangu tenyészanyag hozattassék, mi által a tenyészanyag mindinkább javul, s vele együtt az ország lótenyésztései semelkedik.

Forrás: Pallas Nagylexikon