A tatai lóversenyek története

A magyar lótenyésztés kezdete a reformkorba nyúlik vissza és Széchenyi István nevével fonódott egybe. Az 1815-16. évi angliai útjai alkalmával angol méneket és kancákat hozott haza. A Magyarországra szerződtetett idomárokkal megkezdte a versenyló tenyésztést. Néhány évvel később, Wesselényi Miklóssal végigjárták New markét pályáit, istállóit. Megnézték Mr. Tattersall new marketi telepét, és az epsomi pályán látták Moses derby győzelmét.

Az Angliában látottakat itthon valósították meg. Széchenyi István elnökletével 1842-ben megalakult a tenyésztést és a versenyzést intéző Pesti Lovaregylet.

Cambuscan és Buccaneer nevű lovak Kisbérre hozatalával megkezdődött a magyar telivértenyésztés és versenyzés aranykora.

Tatán, 1867-ben lóversenyt tartottak, Sopron, Sátoraljaújhely, Debrecen és Kolozsvár versenyeivel egyidőben.4 Az idomárok egyöntetűen elismerték, hogy az országban a futólovak idomítására legalkalmasabb a "tatai gyep".

A legismertebb istállótulajdonosok Tatán 1867 és 1914 között: Drecher Antal, Esterházy Miklós és Ferenc grófok, Harkányi bárók, Szemere Miklós, Péchy Andor és Uchtritz Zsigmond.

A sok istálló" közül a legnagyobbak városunkban:

  1. az Egység utcában a Szemere istálló,
  2. a Baji úton, az 1. számú házban és
  3. a volt pezsgőgyár mellett a Hutschenreiter istálló
  4. az Ady Endre utcában, /az ABC helyén a Milne istálló /
  5. a Sport utcában, / az 1.számú házban a Hitch istálló /
  6. a Lovarda alatt, a volt Svájeerájban / Esterházy Miklós és Ferenc istállója./.

Az istállótulajdonosok lovaik mellé az 1860-as évektől híres angol idomárokat szerződtettek: Adams Róbert, Beeson János és Alfréd, Maw Vilmos, Hitch György, Milne Henrik és Smart Róbert. A városban külön angol kolóniát alkottak. Itt születtek gyermekeik, mint Beeson Alfréd és János.

Az első világháború előtt a legtöbb idomár hazament Angliába. Két család, a Hitch6 és a Milne maradt itt végleg.

Milne 1887-ben, Péchy Andor hívására jött Tatára, Itt élt, az 1939-ben bekövetkezett haláláig. Nála versenyzett évekig a magyar tenyésztés egyik legjobb lova, Tokió.

Egy ilyen versenyló eltartási költsége évi hat ezer koronába került. Ehhez jött a méregdrága amerikai zsokék fizetése. Például a Milne istálló első zsokéja Fred Tarall évi 32 ezer, Hughes pedig 18 ezer koronát kapott.

A leghíresebb zsokék Tatán: Styles, Lemaire, Hughes, Cleminson, Fred Tarall, Bonta Ferenc, Janek Géza, Fettig Alajos, Gulyás Mihály és Szente Károly.
A századforduló után az amerikai lovasok beáramlásával egyidőben megjelentek a magyar lovasok is. Nevelésükért Szemere Miklós tett a legtöbbet.
Szülőfalujában meglátta a lovat szőrén megülő parasztgyereket, Bonta Ferit. 1897-ben Tatára küldte a Szemere istállóba lovász inasnak. Itthon először 1901 augusztusában lépett pályára, és még ebben az évben huszonötször érkezett elsőnek a célba. A tatai versenyeken kilencszer lovagolt, abból hatszor első, egyszer második helyezést ért el.

Bonta Ferinél is jobb lovas volt a tatai ferences atyák sekrestyésének árvája, Janek Géza. Mostohaapja az újhegyi szőlőkben volt vincellér. Az 1903-as angol versenyévben huszonhárom győzelmet aratott Janek Géza. Itthon, csaknem három évtizedes lovaglása alatt, mintegy húsz évig egyeduralkodó volt. Öccse, Janek Ferenc is a Szemere istálló lovait lovagolta. Nem közelítette meg bátyja tudását.

Tatán a legnagyobb istállót Esterházy Miklós tartotta. Az Esterházy istálló jó hírét Andal nevű versenyló testvére, Regedal és a későbbi féltestvérük, Ajándék biztosította. 1884-ben mind az osztrák, mind a magyar ügetőderbyt megnyerték. Hajtójuk a híres „gyógykovács”, Hutschenreiter Antal volt.

Tata nemcsak mint tréningtelep, de mint híres versenyhely is közkedvelt volt a budapesti és a bécsi közönség körében. A versenypályát Esterházy Miklós magának és barátainak építtette. Ezen a pályán az első lovasversenyt a Budapesti Lovaregylet rendezte 1880. szeptember 30-án. A versenyt 3-4 ezer ember nézte végig. Ettől kezdve, évenként egyszer megjelentek Tata utcáin a lóversenyre hívó plakátok. 1897-ben meghalt Esterházy Miklós. A következő évtől a tatai versenyek időpontját előbbre hozták, hogy a bécsi, a budapesti, az alagi tavaszi versenyek befejezése és a budapesti nyári meeting megkezdése előtt találkozhassanak valahol a lovasok.
A trénerek nem örültek az Időpont előbbre hozásának. A tatai versenypálya ebben az időszakban alkalmatlan volt rendszeres versenyek rendezésére. Ezért az istállótulajdonosok legjobb lovaikat nem indították a tatai versenyen.

Az 1899. évi verseny nevezetessége, hogy Tatán próbálták ki először a startgépet 20 ló indításával. Ennek az évnek másik szenzációja volt, a Berlin - Tata „messzehajtó” verseny. A versenyzők 1899. október 16-án reggel 7 órakor indultak Berlinből. A kocsikat három percenként indították. A versenyzők huszonnégy óránként táviratot adtak fel Tatára. A versenyzők célja a tatai várban volt. 1902-ben és 1903-ban két napos versenyeket rendeztek Tatán. A győztes zsokék személyében Tarallt és Bonta Ferit ünnepelhette a közönség.

1909-ben meghalt Esterházy Ferenc, aki támogatta a Magyar Lovaregylet tatai versenyeit. 1910-től lassan elnéptelenedett a tatai tréningtelep és a versenypálya. Az első világháború után Tata szerepe fokozatosan csökkent. A lóversenyeket Alagon rendezik meg. Tatán végleg megszűnnek a versenyek, és 1919-20-ban a még itt lévő versenyistállókat is Alagra költöztetik.

A Tóvároson működő Országos Lovász Segélyegylet 1901-ben avatta fel zászlóját. A zászló egyik oldala kék, amelyen az egylet jelvénye látható, a másik oldala sárga, amelyre Szent György alakját festették. A zászlót a ferencesek tóvárosi templomában helyezték el.

CsatolmányMéret
KG_tatai_loversenyek_tortenete.odt29.21 KB